Helyi szinten:

Egyesületünk 2009. május 02-án alakult.

2009. június 11.-én került bejegyzésre.

2010. november 1.-én, elkezdhettünk működni, Sárvár, Ikervár, Csénye területén.

2011. április végén működésünk felfüggesztésére kényszerültünk, a jogszabályi háttér hátrányos változása miatt.

 

Országos szinten:

Nemzetőrség története a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:


1848. március 15-én a pesti forradalom 12 pontjának egyikében nemzeti őrsereget követelt. Ez az intézmény a polgári forradalmak jellegzetes vívmánya volt, találkozhatunk vele a francia forradalomban 1789-ben, vagy az amerikai függetlenségi háborúban. A magyar nemzetőrség megalakítása azért volt különösen fontos, mert ennek a keretein belül ismerkedhetett meg a férfi lakosság egy jelentős része a fegyverforgatás alapjaival, illetve ebben a sajátos „proto-hadseregben” uralkodó félkatonai szabályrendszerrel.



A nemzetőri intézmény

A nemzetőri szolgálatot minden 20 és 50 év közötti életkorú, városokban vagy rendezett tanácsú községekben 200 forint értékű házzal vagy földdel, egyéb községekben ½ jobbágytelekkel vagy azzal megegyező nagyságú földdel, illetve évi 100 pengő tiszta jövedelemmel rendelkező férfira kiterjesztették. Lovas vagy gyalogos szolgálat közül lehetett választani, de ha valaki nem lett lovas, annak mindenképpen gyalogosként kellett szolgálnia. Batthyány Lajos 1848. április 20. körül hozta létre a nemzetőrség vezérlésének legfelsőbb szervét, az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot. Batthyány többszöri is kijelentette, hogy a Haditanácsot a miniszterelnöki hivatal kiegészítő részének tekinti. A nemzetőrség irányítói Batthyányi után Nádosy Sándor ezredes, majd a Haditanács hadügyminisztériumba olvasztása után Mészáros Lázár hadügyminiszter, azt követően 1849 májusától Szemere Bertalan belügyminiszter és miniszterelnök voltak. A hadügyminisztérium és a katonai hatóságok csakis a tábori szolgálatra mozgósított nemzetőrséggel rendelkeztek.

   

A Pest megyei nemzetőrség IV. zászlóaljának zászlaja 1848-ban

 

 

Felhívás a nemzetőrségbe való belépésre

Hasonlóan a reguláris alakulatokhoz, a nemzetőrség hadszervezeti alapegysége is a zászlóalj volt. Egy városban általában egy, egy megyében egy-négy zászlóalj volt. A zászlóaljak alapegységei a századok, a századok alapegységei a szakaszok voltak. Még Erdély, a határőrvidék és Horvátország nélkül is 350-380 ezer nemzetőrt írtak össze, ebből elenyésző számú, 6000 lovas nemzetőr volt. Noha tüzérségről nem rendelkeztek törvényi szinten, az alakulatok igyekeztek ágyúhoz jutni – ennek ellenére mindössze Aradon tudunk egy tüzéralakulatról. A tisztjeiket századosig maguk választhatták, kiképzésüket a nyugalmazott cs. kir. tisztekre bízták. A törvények elvben lehetővé tették, hogy a nemzetőr alakulatokat hatáskörükön túl vessék be, azonban ez a törvény meghozásakor elég valószínűtlennek tűnt. A délvidéki szerb lázadás és vérengzés viszont hamarosan elgondolkodtatta a vezetőket, hogy a nemzetőrséget mennyire lehet katonai célokra alkalmazni. A déli határokon fegyverkező horvátok és lázadó szerbek ellen váltásokban tömegével vezényeltek nemzetőröket, a váltások ideje 4-8 hét között változott. A nemzetőr alakulatok azonban gyakran kudarcot vallottak, mert mire beleszoktak volna a szolgálatba, térhettek is haza.

 

Az önkéntes mozgó nemzetőrség.

Mivel a nemzetőrség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért Batthyány augusztus 13-án rendeletben fordult a törvényhatóságokhoz, amelyben utasította őket „egy nemzetőrökből álló hadi erő” teremtésére, önkéntes alapon. Nyilvánvalóan szükségessé tette ezeket a módosításokat a nemzetőrség korábbi mozgósítása körüli számos keserű tapasztalat, kezdve a felfegyverzési és kiképzési hiányosságoktól egészen a harctéren nyújtott rossz eredményekig. A rendelet értelmében az önkénteseket össze kell gyűjteni, századokba kell szervezni, és be kell gyakoroltatni katonaszolgált személyekkel. A honvédekkel megegyező fizetést fognak kapni, és az ő rendszabályaik rájuk is érvényesek. A nemzetőrséget a korábbi keretein belül megszüntették, a rájuk vonatkozó rendeleteket semmisnek tekintették, kivéve az éppen folyamatban lévő és a még augusztusban érvénybe lépő rendeleteket. Mindazonáltal a rendeletben szereplő kitételek miatt egyértelművé vált, hogy az új nemzetőrséget nem fogják egyből a drávai vagy a bácsi védvonalra vezényelni.

Batthyány újabb, augusztus 27-i rendelete a mozgó nemzetőrség egységeit négy kerületi táborba vonta össze: A dunántúli nemzetőrség összpontosítási helye Pápa, a Dunán innenié Vác, a Tiszán innenié Szolnok, a tiszántúlié Arad. Szolnok és Vác vasútvonalak mentén helyezkedtek el, valamint a szolnoki csapatokat bármikor Szeged védelmére lehetett indítani a Tiszán, vagy a Váci csapatokat Komáromhoz vagy az Al-Dunához. A pápai tábor ugyanannyira volt Komáromtól, Székesfehérvártól és Keszthelytől. Az aradi tábor kijelölésekor számítottak a vár használatba vételére is. A négy tábor parancsnokainak honvéd (azaz nem nemzetőr!) őrnagyi rangban Kosztolányi Mórt (Pápa), Görgey Artúrt (Szolnok), Ivánka Imrét (Vác) és Máriássy Jánost (Arad) nevezték ki.

Az önkéntesek eltérő számban vonultak a zászlók alá. Kosztolányi és Ivánka hamarosan 4 zászlóaljnyi, 3500-4000 fős seregekkel vonultak a dunántúli magyar csapatokhoz, míg Görgey és Máriássy egy zászlóaljat tudott szervezni. Az egyes kerületek azonban 5-6000 önkéntest is adtak, akiknek a nagy része a háború végéig szolgált. Kosztolányi és Ivánka csapataiból később 3-3 honvédzászlóalj lett (18., 46., 70. és 62., 66. valamint a 71.), Görgeyéből és Máriássyéból egy-egy (a 48. és a 72.). Más nemzetőr alakulatokat is fokozatosan beolvasztottak a honvédségbe, így a pestiekből a 14., a zalaiakból a 47., a baranyaiakból az 51., a somogyiakból a 60. és a szatmáriakból a 88. honvédzászlóalj lett.

 

 

"Sokkal nehezebb legyõzni,
az olyan országot, amelyet saját
polgárai védenek, mint amelyért csak
megfizetett zsoldoshadsereg harcol."

(Niccolò Machiavelli)

 

---

 Az 1848. év eseményei Sárváron


Mint az ország többi városában, Sárváron is nagy lelkesedéssel értesültek a polgárok a pesti máciusi eseményekrõl.

Batthyány Lajos megbízott miniszterelnök március 19-i felhívására itt is azonnal megszervezték a helyi nemzetõrséget, a belsõ rend biztosítására.

Június 13-án ünnepélyesen felavatták Ikerváron a Vas megyei nemzetõrség zászlóját. A zászlóanya, a miniszterelnök felesége, született gróf Zichy Antónia volt. Azon híres Zichy hölgyek egyike, akihez az arisztokratákért általában nem lelkesedõ Petfõi a "Battyány és Károlyi grófnékhoz" címû versében ezt írta:
"Láttátok-e a két tündérvirágot,
Borus hazánknak két sarkcsillagát,
Evezhetsz bátran, nemzetem hajója!
Nem veszthet az célt, aki ilyet lát!"
Valóban, mind a két Zichy testvér nemének büszkesége, nekünk pedig példaképeink ma is!

Batthyányné is férje mellett állt jóban és rosszban, amint 18 éves menyasszonyként azt férje oldalánál fogadta.

Akkor azonban, 1848 nyarán, ki gondolt volna rosszra, üldözésre, gyászra?

Június 23-án, az elsõ általános népképviseleti választáson Sárvár népe gróf Batthyány Lajost képviselõjévé választotta.

A történelem ajándéka ez még ma is, hogy a mi eleink küldhették az elsõ, felelõs miniszterelnököt az országgyûlésbe.

Õrizzük ennek emlékét a szívünkben ma is büszkén és boldogan! Ehhez azonban ismerjük meg gróf Batthyány Lajos életét is!



Nemzetõrök és honvédek


Városunk akkori területén, és az azóta egyesült településekkel együtt nemzetõrnek az alábbiak jelentkeztek: Sárvárról önkéntesen 13 fiatal férfi. A város még felfogadott 8 fõt, s így a városka 21 fiatalt fegyverzett és ruházott fel, s tette õket így alkalmassá a belsõ, s szükség esetén a külsõ rend fenntartására.

Péntekfaluból 6 fiatal lépett be önként a nemzetõrök soraiba. Ezeket a felfegyverzett fiatalokat elõbb Nagykanizsára, majd Iharosberénybe irányították. Feladatuk az volt, hogy a Drávához vezetõ utat õrízzék és megakadályozzák dél felõl az ellenséges beszivárgást.

Kossuth Lajos 1848. július 11-i híres hadmegajánlási beszéde nyomán a képviselõház augusztus 3-án megszavazta a 200 ezer fõs magyar honvédség felállítását.

Ennek nyomán Sárvár 17, Péntekfalu 7, Tizenháromváros 5, Sár 8 újoncot állított fegyverbe. Tehát õsszel ismét 37 sárvári fiatal állt honvédként Kossuth zászlóalja alá.

Az események a mi vidékünkön is gyorsan követték egymást. Alig, hogy a honvédek bevonultak, decemberben már osztrák csapatok szállták meg a Rába vidékét.

Kisebb fegyveres csoportok megpróbáltak a Farkas erdõben elrejtõzni, de nagyobb hadi sikereket nem értek el. Nem tudjuk, hogy a helyi és az ország más tájain hányan ontották vérüket, áldozták fel fiatal életüket közülük.

A sárvári temetõben két 1848-as honvéd sírját találták meg a kései utódok: Hajas Jánosét és Knapp Józsefét. Õk mindketten e század második évtizedében hunytak el.

Legyen áldott emlékük!

 

Forrás: http://w3.sopron.hu/netelkedo/5/v38/sarvar.htm 

 

---

 

Csénye:

A csényeiek a szabadságharcban fényes példáját adták hősiességüknek és hazaszeretetüknek. Pipics Ferenc, Barkovics Menyhért, Csonka Boldizsár, Nagy László, Baranyai Ignác, hogy csak pár nevet említsünk. Nem véletlen hogy a 12. sz. dragonyosezred egy szakasza volt a településen beszállásolva, a szabadságharc előtt, közben és után is, egészen a XIX sz. végéig.

Forrás: Csénye honlapja

 

Oldal: A Nemzetőrség története
Vas megyei Nemzetőr Egyesület - © 2008 - 2024 - vas-megyei-nemzetorseg.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat